A pogány, germán-angolszász mitológiában a Hajnal és a Termékenység istene Ēostre vagy Ôstarâ volt - v.ö. az angol "Easter", "Húsvét" szóval. A legenda szerint a felkelő istennő hajnalfényét nyulak viszik. Mások szerint a nyúl mint a termékenység egyik legismertebb állata lett szimbólummá.
A locsolkodás egyértelműen utal a keresztség jelére, bár sokak szerint a vízzel való meghintés egyszerűen csak a termékenységkultusszal kapcsolatos. A locsolás szokását némelyek egy érdekes legendára vezetik vissza, miszerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták elhallgattatni, illetve a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat vízzel öntötték le.
A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek a legősibb jelképe. Sokáig csak pirosra, az élet színére festették. A pirosnak védő erőt tulajdonítottak. A tojások piros színe egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojás jelképe megtalálható az ókori egyiptomiaknál, a zsidó kultúrában (széder), de az ószláv és az ógermán népek is tojást ajándékoztak egymásnak.
Ezt vette át a kereszténység is, ám a tojásfestés népszokásként elsősorban Kelet-Európában maradt fenn.