2011 húsvét

Részletek

Írta: Lakasz Andrea

Ember tervez, Isten végez – hangzik el szinte közhelyként mindennap. E nyelvi fordulat szerint mi, emberek elismerjük, hogy elképzeléseink és terveink gyakran Isten tanácsaiba, akaratába ütköznek.

A bibliai időkben úgy vélte az emberiség, hogy Jézus megfeszítésével lezárta ezt a problémát, és senki nem akadályozza többé az emberi akarat beteljesülését. Kereszthalálát követően Jézus sírja elé hatalmas követ gördítettek, elzárva az utat, nehogy valaki bemehessen oda. Mindezzel véget akartak vetni annak a vélekedésnek és reménynek, amelyet Jézus tanítványai - akik három évig követték Mesterüket – is osztottak, hogy Izraelt Jézus fogja megmenteni a nyomorúságból.

A számításba azonban hiba csúszott, mivel Isten „ellent mondott”. Szava Húsvét hétfőjének hajnalán vált bizonyossággá, amikor Jézus Krisztus halállal végződő veresége óriási győzelemmé alakult át, mivel Isten új életet teremtett Jézus feltámadásával. Fiának, Jézusnak kereszthalálát és az Ő megfeszíttetését áldozatként ismerte el. Jézus győzedelmeskedett.

Jézus feltámadása jelenti a reményt minden olyan ember számára, aki hisz Őbenne. A legkeményebb időszakokban és a legsötétebb félelmek idején is mondhatják mindazok, akik hisznek: „Az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké.” (Pál 16,27)

Ennek értelmében nem kell saját tapasztalatainkra és érzéseinkre hagyatkoznunk, mivel Isten új tényeket teremtett. Akik benne bíznak, azok a mindennapok problémáit Jézus Krisztus győzelme felől közelítik meg, mivel tudják: Isten számára semmi sem lehetetlen.

Részletek

Írta: Berkesi Anna

Nincs még egy olyan keresztyén szimbólum, amely annyira elterjedt, ismert lenne, mint a kereszt. Folyamatosan jelen van életünkben, mindennapjainkban: szófordulatainkban, ékszerként a nyakunkban, díszként a falunkon, a közlekedésben, a természetben, a tárgyakban, akár játékokban is. Lehet jelkép, de lehet hitünk lényegének hordozója is. Megkerülni nem lehet, és nem is tudjuk. A kereszt mindig emlékeztet Krisztus megváltására, halálára és feltámadására. Mindig utat mutat, figyelmeztet, összeköt, állásfoglalásra késztet. Vegyük észre mindennapjainkban is, legyen életünkben is központi szerepe, mutassa számunkra is az utat Jézus Krisztus felé.

„Az ember itt a földön nem is annyira lépésről lépésre vándorol, mint inkább keresztről keresztre száll. Már geometriai formáját tekintve is a kereszt: találkozás és ellentét. Tragikum és reménység egyszerre. A teljes kiszolgáltatottságnak és elhagyatottságnak ama metszéspontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni.

Az első kereszt a gyermekkor keresztje. Félelemből és bizalomból ácsolták. A második kereszt a kamaszkoré. Egyik ágának fölismerés, másik ágának tévelygés a neve. A harmadik a felnőttkor keresztje, minden kereszt közül talán a legmeredekebb. Most kell beilleszkednünk a világba, s ugyanakkor megtanulnunk lemondani róla. Most kell leginkább ellenállni a föld vonzásának, a szeretet és igazság vér szerinti értelmezésének. Az utolsó kereszt az öregkoré. Olajfák kertje, agónia a neve. Három fajtáját ismerjük. Az egyik Jézusé. A másik a jobb, a harmadik a bal latoré. Jézus barátságába fogadja a jobb latort, de egyetlen ítélkező szava sem volt a bal latorhoz. Kihűlő és elnémuló ajka egyetlen nagy imádság volt - valamennyiünkért. A kereszt az egyedül lehetséges haza jóhíre.” (Pilinszky János)

Részletek

Írta: Mátyás Imre

Mennyit ért meg egy gyermek a Húsvét ünnepköréből? Mennyit érdemes megértenie? Hogyan lehet közelebb vinni hozzá a Feltámadás ünnepét? A kisgyermekes szülőket gyakran foglalkoztatják ilyen és ehhez hasonló kérdések. Nagypéntek és Húsvét misztériumát valamiért nehezebben, Karácsonyt valahogy könyebb szívvel magyarázzuk a legkisebbeknek. Ugyanakkor ha a romantikus "jászol-öl" megérthető, miért ne volna az az üres sírbolt? Persze egy hároméves vajmi kevés érdeklődést mutat a mi dogmatikai okfejtéseink iránt, joggal. Inkább csak megismertetni kéne vele az Ünnepet, nehogy a Húsvét "Nyuszi-ünneppé", vagy a másik "éves ajándékdömpinggé" silányodjon.

Apropó, ajándék. Ha már ajándékozunk, tegyük ezt célzottan, mégpedig a Húsvét igazi lelkiségében. Segítségünkre lehetnek olyan egyszerű eszközök, mint például egy húsvéti kifestő. Ezekből ma már nemcsak "tojásos-barikás", de létezik Jézust ábrázoló, ízléses kiadvány is. (Lásd például a Titus Hitéleti alapítvány kiadványait.) Az ünnepkörrel foglalkozó gyerekkönyvek közül fontos a "Gyertek, ünnepeljünk!" színező, amely játékosan mutat be bibliai történeteket, nagyobbaknak pedig a "Kérdezz bátran", ami 77 alapvető, hitet érintő kérdésre válaszol egyszerűen (Parakletos könyvesház). A legkisebbekhez szólnak a bibliai lapozók, melyek közül az ünnephez leginkább talán az Elveszett bárány áll (Harmat kiadó).

Meséljünk hát bátran Jézusról, aki Húsvétkor meghal és feltámad, hogy legyőzze a halált! Mondjuk el, miért piros a húsvéti tojás, miért megyünk locsolkodni (lásd "Mi köze Húsvéthoz?" című cikkünket), mit jelent a "hús-vét"! Népszokásaink is szebbé, emelkedetté tehetik az ünnepet. A jól ismert, néhol bumfordi locsolóversek mellett találjuk meg az istenes rigmusokat is! Régen jobbára ezeket mondták, s a legtöbb ezek között is kedveskedőn csipkelődő... 

Fiúk
Adjon a jó isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyapám
Ily köszöntőt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem,
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.

Patak mellett mentem, azt súgta egy harcsa:
Van e háznál kislány, hogy az Isten tartsa.
Meglocsolnám rózsavízzel, hogyha előjőne,
Akkor az a kicsi lány, jaj, de nagyot nőne!

Végül használjuk ki gazdag folklór hagyományainkat és adjuk tovább a kicsinyeknek is! Ehhez ajánljunk néhány programot.

Szentendre, Húsvét a Skanzenben: a tojásdíszítés hagyományai (batikolás, karcolás, patkolás, berzselés). Húsvét-kert: tojáskapkodás, tojásgurítás és tojásütés.

Noszvaj, Húsvéti vendégvárás a Gazdaházban: mákos, diós és mazsolás, foszlós kalács sütése, kóstolója, kézműves mesterségek bemutatója, bábelőadás.

Mezőkövesd, Matyó húsvét: traktorról locsolás, tojáskiállítás, húsvéti állatudvar, Matyó Néptáncegyüttes műsora.

Részletek

Írta: Rónay György

Halkul az élet, elernyed a gond, szelíden jön az álom.
Kisfiam alszik, a karja kitárva keresztben az ágyon.

Nézem. A sarjam. Vérem a vére, a testem a teste.
Ajkán röpke mosoly. De a kín jele karja keresztje.

Sorsom a sorsa? Ki tudja. Szívében alig ver a lélek,
s ágya előtt még tétlen alusznak a vakszemű évek.

Vágya ha lesz, hova ér? S odaér-e a karja a vágyig?
Tudja harapni fogával a jót, mielőtt belevásik?

Vagy dühösen megtépi-tiporja galád kora őt is,
és mire felnő, ronggyá lesz a remény, amit őriz?

Űzi-e őt is a fúrianép, akit én felidéztem?
Életem érte lehetne-e ár legalább felerészben?

Áldozatul megnyerhetem én neki, majd amit áhít?
Vagy neki kell egyedül letepernie sorsa kutyáit?

Ágya körül csupa vad, komor árny. S míg érte verekszem,
ő mosolyogva, puhán pihen. Alszik a párna-kereszten.