„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyánk!” (Róma 8,14-15)
Pünkösdkor teljesítette be Jézus azt az Igét, amit Keresztelő János megprófétált: Én csak vízzel keresztelek, de jön majd valaki utánam, akinek nem vagyok méltó, hogy megoldjam a saruja szíját, aki tűzzel és Szentlélekkel keresztel majd. A vízkeresztség „csak” eljegyzés. Jelkép, szimbólum: ahogy a víz lemossa testünk szennyét, úgy bűneinket a megbánás és bocsánatkérés – később Jézus vére – lemoshatja, ha elfogadjuk. Jézus belülről keresztel minket tűzzel és Szentlélekkel. Ez már nem jelkép, ez a Lélek keresztsége. Akit Jézus Lélekkel keresztel, nem vízbe merül bele, hanem lelke mélyén, tűzzel és Szentlélekkel tisztogatja.
Mi a különbség pünkösd előtt és pünkösd után? Az, hogy pünkösd előtt Jézus velünk járt, pünkösd után azokban, akik Lélek által megkeresztelkedtek, attól kezdve Jézus bennük jár. Jézus szeme, keze, szíve, lába lehetünk. […]
Van pünkösdnek egy sajátos ajándéka, amiről a Római levél így beszél: akik Isten Szentlelkét veszik, azok Isten fiaivá lesznek. Mindenki Isten teremtménye, Isten gyermeke, de akik nemcsak víz, hanem Lélek által vannak megkeresztelve, azok az Isten fiai. Róluk mondja Pál: „akikre sóvárogva vár a világ”. Az Isten fiainak megjelenésére. Isten fiai – mondja Pál – így kiáltanak: Abba, Atyám! Erre megjegyezhetné valaki, hogy mindennap elmondjuk a Miatyánkot. Mondjuk, bizony, olykor talán el is alszunk rajta. Mondjuk, mondogatjuk – de kiáltjuk –, de kiáltjuk-e?
Mélyen meghatott egyszer fiú unokám. Meghallotta, hogy jön az édesapja, akit rendkívül szeret. Az a kis „dömper” gyerek rohant előre, neki az apjának, föl az ölébe, és azt kiáltotta: Édes apukám! Akkor, abban a hangos gyermeki kiáltásban értettem meg, mit is jelent: „Abbát” kiáltani. (Az Isten bizalmas megszólítása arámul: Atyácskám, „Apukám!”)
Mondjuk a Miatyánkot, de mikor a kozmosz Ura hirtelen Atyánkká lesz, érezzük, hogy a tenyerén élünk, az Ő erejéből, és Szentlelke által kereszteltettünk meg. Az is az Ő csodája, hogy olyan viszonyba tudunk kerülni Vele, hogy sietünk Felé jóban, rosszban, örömben, bánatban, és nem megszokásból mondjuk, hanem úgy, ahogy Jézus mondta a kereszten: „Atyám, a Te kezedbe teszem le a lelkemet”. – Ahogy Ő tanította tanítványait: „Ti pedig így imádkozzatok: Mi Atyánk…”
Kedves Atyánk! Köszönjük, hogy a Lélek keresztségében újjászülethetünk. Erősíts meg a tűz keresztségével, égess ki belőlünk minden bűnt, vétket, nyomorúságot, gyöngeséget, erőtlenséget, szülj újjá minket, mert erre van szükségünk, hogy éljünk, mielőtt még meghalnánk. Ámen