Álmaimat kévébe kötöttem,
Hogy lennének egy kazalban
Vágyaimból sarlót is kiszabtam,
– aratni kévét – éleset.
Nevetésből, kalász-hajadból
Pengéjét fényesre fentem,
Kevéssé fájjon a szép kalászon
Hogyha villan kényesen.
Élet-kalászok sorjáznak rendben,
Szent katonáim hullanak, peregnek
Tar tábláira a mának,
A holnap földjére, megtartó imának.