2011 szeptember
Bátorítás a missziói év kezdetén
- Részletek
- Írta: Berkesi Gábor
„Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok…” (Habakuk 2,1)
Habakuk kicsit népmesei ízű, mosolyogtató név, de jelentése gyönyörűséges: átölel, átkarol. Olyan ember, akit Isten szeretetével átölel, s aki másokat nehéz időkben átkarol.
Isten átölel. De jó ízlelgetni e két szó jelentéstartalmát. Nem csupán szólt hozzám – az sem kevés –, nem csak annyi, hogy jelezte éltető valóságát – maga a csoda ezt átélni –, hanem átölelt. Ezt a mennyei intimitást, az emberi kategóriák felett álló biztonságérzetet lehetetlen földi világunk szókincskészletével visszaadni. Költő zseni kell ehhez, Ady Endre, ki így fogalmazta meg ebbéli élményét:
„Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.” (Az Úr érkezése)
Ölelj át Urunk az új évben is, és add, hogy elhívott közkatonáidként tudjunk Hozzád ölelni másokat.
Három rövid üzenet az Ige kapcsán:
Az őrhelyemre állok
A gyülekezeti misszió csakis csapatban végezhető, és egy csapat akkor működik jól, ha mindenki tudja a helyét, dolgát, és maximálisan odateszi magát. A misszió lehetőségei korlátlanok. Találja meg ki-ki a maga őrhelyét, őrizze az evangélium tisztaságát, az őskeresztyének, reformátor elődeink megalkuvást nem ismerő örökségét, a rábízott talentum kamatozódjék munkája által. Univerzális gyógyszer sok lelki betegségre a szolgálat.
Megállok a bástyán
Hangzik Luther Márton éneke: „Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk…” (390. ének, 1. vers). Ez erős vár bástyájára hív az Úr. A bástya védelmet jelent, őrizetet támadások idején. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy valaki kimondja: egészen biztos, hogy a szolgálatban lesznek nem várt nehézségek, külső-belső jelképes vagy valós támadások. Merjük hinni, hogy az Úristen védelme alatt áll mindig az ő katonája. A bástya – mivel magas pontra épült – látást, kilátást biztosít. Merjünk felülemelkedni a minket körülvevő világ dekadens érdekvilágán, s nézzünk távolra, főleg magasra is. „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.” (Zsoltárok 121,1-2)
Vigyázok
Igazán az a hű vigyázó, aki tudja, nagy érték bízatott rá, van mit őrizni. Az örök Ige hatalmas ajándék, oly kincs, amit senki, soha el nem vehet tőlünk. A ránk bízott életek nem a mieink. Így fogalmazza ezt meg Jézus a Péternek adott elhívásban: „legeltesd az én bárányaimat!” (János 21,15). Vigyázok az Ige tisztaságára, élő voltára és Jézus nyájára.
Álljon itt végezetül újra egy Ady-biztatás: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán” (Intés az őrzőkhöz). Adjon az élő Úr tevékeny, kitartó, áldásokban gazdag új missziói évet!
Legyünk Krisztus cselekvő keze! - Gondolatok a szolgálatról
- Részletek
- Írta: Gyökössy Endre
Van-e szolgálatod testvérem? Amikor megszólít Atyád, hová mégy? Csodálatosan szép lenne, ha elmondanád testvéreidnek Atyád üzenetét!
Jézus az Isten Fia nem kér lehetetlent! "Beteg voltam, és meglátogattatok." Nem azt kívánja tőled, hogy gyógyíts meg egy beteget; csak látogasd meg, ülj le mellé, és szeresd.
Megszámoltad már legalább egyszer a talentumaidat? Nem az a baj, hogy mindig az öt talentumosokhoz mérjük magunkat? Hátha nekem csak kettő van? Vagy esetleg egy? Akármennyim is van, egy a lényeg: nem szabad elásnom!
A szent, az igazi liturgia az, amikor életünket Isten tenyerébe tesszük: "Tessék Uram, osztogasd szét! Parancsolj, itt az időm, a pénzem, a vérem, itt az életem, tégy vele, amit jónak látsz."
Mi Krisztus teste vagyunk! Keze, szíve, lába... Az élet cselekszik. Legyünk Krisztus cselekvő keze - nem muszájból, hanem örömmel, hogy az Ő tetteinek lehetünk részesei.
Nem szabad tanná aszalni a keresztyénséget! Bezárni a templom falai közé!... Jézus arra kér: "Azt cselekedd, amit én cselekedtem, abból próbálj valamit megvalósítani!"
A sok miért helyett inkább cselekedjünk! Tegyük meg, ami tőlünk telik: adjunk szeretetet, szolgálatot, kezdjünk egy Krisztus-féle mozdulatot!
Az iskola
- Részletek
- Írta: Lakasz Andrea
Meg van írva a prófétáknál: "És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Jn 6,45
Kisiskolások ezrei indulnak évről-évre örömtől sugárzó arccal, ugyanakkor kicsit talán szorongva, olykor pityeregve életük első nagy útjára az iskolába, és kezdik meg az intézményi keretek közötti tanulást. Új családi napirendet követelő órarend, házi feladat, egyéb iskolai programok, és az elvárásoknak (mind tanári, mind szülői!) történő maradéktalan megfelelés válnak egyre meghatározóbbá addigi játékos, gondtalan kis életükben. Kíváncsian, csillapíthatatlan tudásszomjjal szorgoskodnak az iskolapadban, mit sem tudva arról, hogy a tudás sokszínűsége, érdeklődési körük alakulása mind-mind Istentől kapott ajándék.
Voltak idők, amikor a hittan oktatása nem csak egyházi oktatási intézmények sokszor rideg falai között folyt, hanem állami keretek között is. A történelem viharai következtében azonban sajnálatos módon minimális szintre csökkent annak lehetősége, hogy a tanulmányaikat megkezdő kisdiákok a mindenhol és mindenkor jelenlévő, rájuk vigyázó Isten szeretetét és segedelmét megismerjék, és a Biblia tanításai életük meghatározó részévé váljanak, alakuló személyiségüket erősítsék.
Elidegenedett és a végletekig individualizált világunkban a bölcsőtől a szemfedélig tartó tanulás során micsoda igazságot hordoz, egyben figyelmeztet és óv Pál apostol szava: „Ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Ef 5,17)
Habár a közoktatás keretein belül alig-alig adatik megfelelő lehetőség gyermekeink lelki táplálására, mi, szülők, a Biblia segítségével naponta taníthatjuk őket az Úr rendelkezései szerint annak érdekében, hogy Jézus Krisztusban megerősödött, kiegyensúlyozott és minden tekintetben egészséges felnőttekké válhassanak.
Aratás
- Részletek
- Írta: Jaskó István
Álmaimat kévébe kötöttem,
Hogy lennének egy kazalban
Vágyaimból sarlót is kiszabtam,
– aratni kévét – éleset.
Nevetésből, kalász-hajadból
Pengéjét fényesre fentem,
Kevéssé fájjon a szép kalászon
Hogyha villan kényesen.
Élet-kalászok sorjáznak rendben,
Szent katonáim hullanak, peregnek
Tar tábláira a mának,
A holnap földjére, megtartó imának.
Hittanos évnyitó - tábori utótalálkozó
- Részletek
- Írta: Horváth Éva
Szeptember 11-én évnyitó istentisztelet keretében idéztük fel templomunkban a nyári „Gyermek és kisifi tábor” eseményeit. A tábor kedves dalaiból adtunk ízelítőt, melyekből egyet-kettőt a gyülekezettel együtt is elénekeltünk. A rövid beszámolón túl az istentisztelet alapigéje is a táborunkat idézte, ahol Ruth könyvét vettük alapul.
A hét igei témája „Betlehem – a kenyér háza” címet kapta. A délelőttönként előadott, majd csoportban megbeszélt történetek, valamint az üzeneteket még inkább elmélyítő esténkénti evangelizáció során jutottunk el hetünk fő igéjéhez – Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok az élet kenyere” (János 6,35).
Mindezek miatt a vasárnapi igehirdetésből kapott „lelki kenyér” után a szeretetvendégség „főszereplője” egy hatalmas friss, kerek kenyér volt. Ebből minden jelenlévő gyermek, ifjú és felnőtt fogyasztott egy szeletkét, hozzá pedig finom szőlőből szemezgettünk. Az ezután terítékre kerülő dekoratív házi sütemények szintén finomak voltak, villámgyorsan elfogytak. Mindeközben tekintetünket a kivetítővászonra szegeztük, hogy a sok szép élményt adó táborunk képeiből is csemegézzünk együtt egy keveset. Balatonedericsen töltöttünk el idén egy szűk hetet június 27-től július 2-ig, ahol a nagyszerű táborhelyen hetvenöten voltunk együtt – gyermekek, kisifisek és vezetők. A sok játékon, számháborún, valamint kézműveskedésen, a keszthelyi kiránduláson, a helyi Afrika Múzeumon kívül természetesen a strandolás is kifejezetten üdítő élményt jelentett mindnyájunknak. A hagyományos akadályverseny idén a csapatok közti sorversennyel kezdődött, s némajátékkal fejeződött be (közben persze több más érdekes feladattal). Ez utóbbi nem csak a résztvevők kreativitását bizonyította, hanem azt is, hogy a bibliai történeteket (a hét témáját) nagyon jól megismerte, megértette gyermek, ifjú egyaránt. Így jelenthetnek ezek a táborok nem csak egy évre, hanem életre szóló élményt minden résztvevő számára. Hála legyen Istennek érte, ahogyan az egész hét minden áldásáért! S őszinte köszönet minden emberi segítségért!
Az egyes csoportok foglalkozásai az évnyitó után elkezdődnek – gyermekeknek és kisifinek, vasárnaponként és hétközben egyaránt.
Közös programot idén is tervezünk – az adventi családi délutánon, a karácsonyi ünnepélyen kívül is –, melyekről időben adunk majd hírt.
Mindezekhez továbbra is kérjük a kedves szülők, a gyülekezet segítségét, imádságát, s a mi Mennyei Atyánk áldását!