„Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok…” (Habakuk 2,1)
Habakuk kicsit népmesei ízű, mosolyogtató név, de jelentése gyönyörűséges: átölel, átkarol. Olyan ember, akit Isten szeretetével átölel, s aki másokat nehéz időkben átkarol.
Isten átölel. De jó ízlelgetni e két szó jelentéstartalmát. Nem csupán szólt hozzám – az sem kevés –, nem csak annyi, hogy jelezte éltető valóságát – maga a csoda ezt átélni –, hanem átölelt. Ezt a mennyei intimitást, az emberi kategóriák felett álló biztonságérzetet lehetetlen földi világunk szókincskészletével visszaadni. Költő zseni kell ehhez, Ady Endre, ki így fogalmazta meg ebbéli élményét:
„Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.” (Az Úr érkezése)
Ölelj át Urunk az új évben is, és add, hogy elhívott közkatonáidként tudjunk Hozzád ölelni másokat.
Három rövid üzenet az Ige kapcsán:
Az őrhelyemre állok
A gyülekezeti misszió csakis csapatban végezhető, és egy csapat akkor működik jól, ha mindenki tudja a helyét, dolgát, és maximálisan odateszi magát. A misszió lehetőségei korlátlanok. Találja meg ki-ki a maga őrhelyét, őrizze az evangélium tisztaságát, az őskeresztyének, reformátor elődeink megalkuvást nem ismerő örökségét, a rábízott talentum kamatozódjék munkája által. Univerzális gyógyszer sok lelki betegségre a szolgálat.
Megállok a bástyán
Hangzik Luther Márton éneke: „Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk…” (390. ének, 1. vers). Ez erős vár bástyájára hív az Úr. A bástya védelmet jelent, őrizetet támadások idején. Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy valaki kimondja: egészen biztos, hogy a szolgálatban lesznek nem várt nehézségek, külső-belső jelképes vagy valós támadások. Merjük hinni, hogy az Úristen védelme alatt áll mindig az ő katonája. A bástya – mivel magas pontra épült – látást, kilátást biztosít. Merjünk felülemelkedni a minket körülvevő világ dekadens érdekvilágán, s nézzünk távolra, főleg magasra is. „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.” (Zsoltárok 121,1-2)
Vigyázok
Igazán az a hű vigyázó, aki tudja, nagy érték bízatott rá, van mit őrizni. Az örök Ige hatalmas ajándék, oly kincs, amit senki, soha el nem vehet tőlünk. A ránk bízott életek nem a mieink. Így fogalmazza ezt meg Jézus a Péternek adott elhívásban: „legeltesd az én bárányaimat!” (János 21,15). Vigyázok az Ige tisztaságára, élő voltára és Jézus nyájára.
Álljon itt végezetül újra egy Ady-biztatás: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán” (Intés az őrzőkhöz). Adjon az élő Úr tevékeny, kitartó, áldásokban gazdag új missziói évet!