Két éve, Münchenből történő hazatelepülésünket követően „kerültünk” egy nagyon kedves ismerős révén a gyülekezetbe. Istennek hála érte mindörökké! Az a szeretetteljes fogadtatás, amelyben azokban a megpróbáltatásokkal teli időkben részünk volt, bizton mondhatom, elkísér bennünket egész életünkben. Köszönjük Berkesi Gábor lelkipásztorunknak és a gyülekezetnek is!
A külföldön töltött évtized aktív társadalmi és gyülekezeti szerepvállalással telt. Németországban kezdtem el írni mindkét nyelven, először egyházi, majd politikai vonalon.
Külföldön egy tőlem teljesen távol álló területre cseppentem, mégpedig az egészségügybe. Egyrészt nemzetközi rákkutatási projektekben segédkeztem, másrészt pénzügyi kontrollinggal foglalkoztam. Itt kerültem még közelebb annak megértéséhez, milyen összefüggések állnak fenn lelkiállapotunk és betegségeink kialakulása között. Eleinte nagyon lehangoló és elkeserítő volt látni a betegségük miatt kiszolgáltatott helyzetbe került betegeket. De a tudat, hogy Isten senkinek nem akar rosszat, és ebből kifolyólag sajnos saját magunknak „köszönhetjük” a sokszor elsöprő erejű, ránk zúduló csapásokat, még inkább alátámasztotta azt a késztetésemet, hogy alaposabban ismerjem meg Istent és fiát, Jézus Krisztust, s a hitem erősödjön.
Kitelepülésünket megelőzően a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam angol szakfordító és tolmácsként. Jelenleg egy nemzetközi ügyvédi irodában tevékenykedem főállásban, mellette nyelvtanítással és életvezetési támogatással foglalkozom.
Kislányom a konfirmációs csapatot erősíti, lelkesen és örömmel készül a heti alkalmakra.
Fontosnak tartom a folyamatos „épülést” és továbbképzést, hangsúlyozva a Biblia tanításainak megismerését és megértését.
Köszönöm a gyülekezet nekem szentelt figyelmét és a lehetőséget, hogy a Pozsonyi úton oszthatom meg gondolataimat a Testvérekkel!
