2011 reformáció

Részletek

Írta: Philip Melanchton

Szelíd Krisztus, emberként tekintesz ránk, emberekre, s mégis ugyanakkor teremtő Istenünk is vagy. Embervoltunkon megkönyörülsz, megbocsátod bűneinket, mély és bizonyos kedvet teremtesz bennünk az örök életre. Hálásan köszönjük és áldjuk ezeket az ajándékaidat és egyben kérünk is, hogy mennyei fényeddel irányíts és taníts bennünket mindenkor. Ámen.

1560-ból

Részletek

Írta: Lakasz Andrea

A Bibliában számos helyen találkozhatunk példázatokkal, amelyek az igazsággal foglalkoznak (pl. Jób könyve). Kétezer évvel ezelőtt is éltek emberek, akik „buliról bulira” járva élték életüket, s azért sokszor még elismerést is kaptak. Luther idejében sem létezett erkölcs, morál, az egyház fel- és kihasználta Isten írott igéjét a tömegek manipulálásához.

Hol van akkor az igazság? – kérdezhette talán korábban maga a reformátor is. Bárhova is nézünk, igazságtalan ítéletekkel, a javak egyenlőtlen elosztásával, igazságtalanságokkal találkozunk. A gazdagok gazdagodnak, a szegények egyre szegényebbek lesznek.

Az embereknek mindemellett nem elég a pénz, hatalmat is akarnak, uralkodni akarnak valaki(k) felett. Így van ez a családon belül ugyanúgy, mint az egyes népek, népcsoportok közötti viszonyt illetően (a politikai dimenziót inkább nem is említem). Mennyi és mennyi szívfájdalmat, véráldozatot okozott már és okoz ma is a hatalomvágy…

Isten nem így akarta. Amikor átadta a Földet az embereknek, minden „igen jó” volt (1Móz 1,31). Az ember a bűnbeeséssel elindult azon az úton, amelyen egyre távolabb került Teremtőjétől. Uralkodási vágyának elkeserítő mementói szerte a világon láthatók.

Ha csak földi életünk lenne, nagyon rossz lenne a helyzet az igazság tekintetében. Isten azonban kijelentette, minden földi halandónak az ő ítélőszéke elé kell állni, amikor eljön a nap, akár hívő valaki, akár nem. Jézus áldozata folytán a keresztények útja a mennybe vezet, de csak azt követően, hogy Isten minden földi bűnüket, tettüket mérlegelte, majd rendezte.

Ebből is látszik, hogy tetteink, gondolataink, szavaink különös jelentőségűek az örökkévalóság szempontjából. Mind a bűnösök, mind Jézus Krisztus követőinek tettei is mérlegre kerülnek, s legvégül kiderül: egyetlen abszolút igazság van!

„Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek.” (Róm 14,12)

Részletek

Írta: Albert Schweitzer

A nagy titok: úgy járni végig életutunkat, hogy ne kopjunk el. Erre az olyan ember képes, aki nem az embereket és a tényeket veszi számításba, hanem minden élményét önmagára vetíti vissza, és a dolgok végső okát önmagában keresi. Aki a saját megtisztulásán munkálkodik, attól senki sem rabolhatja el eszméit. A jó és az igaz eszméjének hatalmát bensőjében éli át. Ha úgy látja is, hogy túl kevés az, amit ebből kifelé tud árasztani, máris tudja, hogy hatása attól függ, mennyire tiszta bensőjében. Az eredmény talán még nem mutatkozik, vagy rejtve marad a szeme előtt. Ahol erő van, az hat is.

A nap egyetlen sugara sem vész kárba. De a növénynek, amelyre árad, idő kell a sarjadáshoz, és aki vet, nem mindig éli meg az aratást.

Minden értékes hatás hitből való cselekedetekből származik.

Soha nem szabad eltompulnunk. Akkor járunk az igazságban, ha a konfliktusokat egyre mélyebben éljük át, és egyre gyermekibb hittel fogadjuk.

Részletek

Írta: Berkesi Anna

Mit is jelent számomra ez a két szó „reformátusnak lenni”…

…a mindennapokban s éppen most, amikor a népszámlálás zajlik hazánkban?

Az adatlapon büszkén jelöltem be, hogy református vagyok! Büszke, mert egy olyan testvéri közösséghez tartozhatok, amelyben a Biblia tanításai és értékei bele- és félremagyarázás nélkül jutnak el hozzám a Pozsonyi úton.

Az egymás iránti szeretet és tisztelet, valamint egymás feltételek nélküli elfogadása szüntelen tanulását és gyakorlását élem meg általa. Alázatot és türelmet jelent.

A biztos tudatot jelenti nekem abban a tekintetben, hogy Isten szeretete és gondoskodása mindig velem van. Tudom, hogy Hozzá minden élethelyzetben fordulhatok, Ő nem hagy el engem, s átsegít minden megpróbáltatáson, s Benne nem fogok soha csalódni.

A felgyorsult és egyre kegyetlenebbé váló világ útvesztőiben biztonságot nyújt. Ugyanakkor nyitottságot is jelent az útkeresés során ahhoz, hogy az Urat még nem ismerő, vagy Tőle már eltávolodott, vagy Őt minden indok nélkül tagadó, vagy akár más valláshoz tartozó embertársainkkal szemben is meggyőződéssel és biztosan tudjak fellépni, és őket segíteni, ha szükséges.

A Megváltónkba, Jézus Krisztusba vetett hitet és reményt jelenti mindenféle egyházi előírás, kikötés vagy kényszer nélkül…

„…nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.” (ApCsel 10,34-35)

Lakasz Andrea

Mit jelent számomra reformátusnak lenni?

Ezzel kapcsolatban egy kérdés vetődött fel bennem: vajon bele lehet-e születni egy vallásba? A családom, a hagyomány dönti el, melyik egyházhoz fogok kötődni? Számomra sokkal inkább ajándék, amit Istentől kaptam. Bár az is igaz, hogy manapság sajnos a családi örökségeknek, a nagyszülők, szülők hitének és példaképének sincs elég tisztelete. Elsősorban mégis személyesen megtapasztalt és megélt kötődés köt a reformátussághoz. Fontos és lényeges, hogy bár emberi hibák mindig voltak és lesznek, de a kristálytiszta, biblikus és Jézus-központú teológiai alapvetésbe nem lehet belekötni.

És mit jelent reformátusnak lenni a mindennapokban? Személyes és állandó kapcsolatban lenni Istennel, mindenért hálát adni, őszintén Hozzá fordulni kéréseinkkel, kérdéseinkkel. Emellett egy állandó felhívás a cselekvésre: tégy a gyülekezetedért, egyházadért, azért a közösségért, amelyben élsz. Végezd lelkiismeretesen a munkádat, járj a világ előtt egy lépéssel, használd fel az összes talentumodat. Élj úgy, hogy mindent elvégeztél, ami rád bízatott. Mindezekért pedig egyedül Istené a dicsőség!

Berkesi Anna

Ötszáz év alatt nagyot fordult velünk a világ.

A XXI. század Európája (újra) missziói terület. Ma nem az a kérdés: fel merjük-e vállalni felekezeti hovatartozásunkat, hanem az, fel merjük-e egyáltalán vállalni a Krisztushoz való tartozást. Egységben az erő – szól a mondás. Ne azon rágódjunk, ami szétválaszt bennünket, hanem – hagyományaink megtartása mellett – keressük együtt azt, ami, aki összeköt minket, keresztényeket, keresztyéneket: Jézus Krisztust.

Mátyás Imre

Mit jelent nekem a Pozsonyi úti református közösséghez tartozni?

Kötelék, amely felszabadít.

Nagyszüleim mellett katolikusnak nevelkedtem, egy falusi plébánostól tanultam meg, mit jelent a hit, ott ismertem meg a keresztény vallás misztériumait. Szerettem templomba járni. Kamaszként azonban eltávolodtam a sok külsőséggel megterhelt katolikus templomok világától. Fennen hangoztattam: hiszek Istenben, de nem vagyok vallásos.

Aztán egyetemista koromban kezdett hiányozni Isten fizikai közelsége. Újra eljártam a templomba, de mindig csöndes órákon kerestem fel Isten valamelyik hajlékát, magányosan imádkoztam.

Férjhez mentem, gyermekeink születtek. Férjem régi református családból származik, így a gyerekeket reformátusnak kereszteltettük. Ekkor ismertem meg a Pozsonyi úti közösséget és a Nagytiszteletű urat, később a gyerekekkel foglalkozó hitoktatókat. Azóta pedig olyan ajándékot kapok itt hétről hétre, amilyet sok ingadozásom s eltávolodásom után remélni sem mertem. Isten közel engedett magához. Végre megértettem, hogy Jézus szeretete a hit szabadságát kínálja fel.

M. Zsófia

Református családban születtem…

…a református templom közvetlen közelében, egy Szatmár megyei erdélyi kis faluban.

Reformátusnak lenni számomra annyi, hogy a Biblia tanításai szerint élni, és dicsérni a mi Istenünket minden külső pompa és bonyolultabb szertartások nélkül.

Gyerekkoromban arra intettek a szüleim, hogy „tiszteld a más vallását, de a tiedet soha el ne hagyd!”

Már több mint 20 éve élek Magyarországon, és hálát adok az én Uramnak, hogy „velem vándorolt utamon”, és elvezérelt ehhez a szívemhez oly közelálló egyházközösséghez, ahol együtt imádkozunk, elmélkedünk és kérünk útmutatást a mi Istenünktől.

„Útaid, Uram mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem,
Te ösvényidre taníts meg, miken intézd menésem.
És vezérelj engemet a Te szent igaz Ígédben;
Oltalmazd életemet, mert benned bízom, Úr Isten.”
(25. zsoltár 2. verse)

Köszönöm, hogy ebbe a közösségbe befogadtak, és szeretetükkel elhalmoztak.

Áldás, békesség Istentől!

Bereczki Éva

Miért vallom magam reformátusnak?

Szüleim és környezetem szeretete, az ebből fakadó bizalom és hit – egyszóval a biztonság érzete jellemezte gyermekkoromat. Szülőföldemtől távol kerülve – majd később anyaként, a rám bízottakért is felelősséget érezve – Isten úgy terelgetett, hogy a református közösséget érezhessem „bárkámnak”.

Személyesen is megtapasztalhattam a reformáció jelmondatainak igazságait. Vallom, egyedül a Jézus Krisztusban való hit tarthat meg, s hogy kegyelemből van üdvösségem, ami már itt a földön meghatározza életem.

Ez a hit összeköt Krisztusban a testvérekkel is, ezen túl megtart és erőt ad az ellenséggel szemben is.

Legvonzóbb pedig az egészben, hogy az életet – erkölcsöt, etikát, felebarátot, az embert – a Biblia felől kívánja láttatni.

Ezt próbálom hirdetni hivatásom szerint is a gyermekek, az ifjúság között. Ebben a szolgálatban hasonlóan feladatomnak érzem zsoltáraink, magyar népdalaink szeretetének továbbadását, s örömmel tölt el, ha erre lehetőség is adatik.

Horváth Éva

Mit jelent az, hogy református?

Nyílt, széles látókörű, árnyalt és visszafogott. Ugyanakkor szigorú, egyforma és dísztelen – de tiszta is.

Logikus, de van helye az érzelemnek, szenvedélynek. Égi és elvont, mégis emberi.

egy fiatal pályakezdő

Az első érték számomra…

…hogy – Isten elhívó akaratából – keresztyén lehetek! Reformátusságom érték, de csak ez után. Sok-sok keresztyént hitében, gondolkodásában, életvitelében megkötnek vallásfelekezeti dogmái, előírásai, életszabályai, előítéletei. Reformátusként ezektől szabadnak érzem, tudván, hogy egyedül Istennek a Szentírásban kijelentett üzenete – melynek lényege a megváltásunkról szóló örömhír – autentikus számomra, minden emberi tanítás, bölcselkedés felett! Sola scriptura.

Kövespataki László