Korszerűtlen gondolatok
A protestáns esték alkalmából Kerekes Barnabással beszélgettünk
Hálaadás: Mit jelent az előadásod a címe, mi volt a célod ezzel?
Az előző években már szinte szokássá vált, hogy a Reformáció napjaiban a magyar reformátusság jeleseiről kért előadást Nagytiszteletű Úr. Volt egy sorozat, melynek során felidéztük Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Lorántffy Zsuzsanna alakját. A magyar reformáció, mint általában a többi nemzeti reformáció, az anyanyelv ügyéért nagyon sokat tett – tavaly ez került terítékre. Idén pedig egy meglehetősen merész gondolatot hoztam elő: érdemes volna összehasonlítani azokat a gondolatokat, amelyeket ma a média a XXI. század eleje emberének üzen: milyen legyen ma egy ember, milyen legyen az értékrendje? Már ha az az. Miféle gondolatokkal élje a napi életét? Összevetettem ezeket „korszerűtlen gondolatokkal” – ezért lett ez az előadás címe. Például Marcus Aurelius római császár tanácsai fiának, milyen legyen egy császár? Milyen legyen egy vezető pozícióban lévő ember? Aztán a fasisztának mondott Wass Albert néhány művéből halásztam elő pár gondolatot. Amiket mond, azt ma nagyon sokan teljesen korszerűtlennek tartják. Hasonlóképpen Ravasz Lászlóhoz, akinek több írásából vettem példákat, összehasonlítva a ma világával. Ugyancsak korszerűtlennek lehet nevezni ma Benedek Eleket, Elek apót. Jártunk annak idején gyülekezeti kiránduláson az ő kúriájában, persze nem csak azóta nagy kedvencem, az volt már korábban is. De akkortájt sikerült hozzájutnom ahhoz a testamentumhoz, amit az unokáinak írt, ebben szintén vannak korszerűtlen gondolatok.
Hálaadás: Melyek azok a korszerűtlen gondolatok, amiket különösen is kiemelnél az előadásból?
Marcus Aurelius például azt üzeni, hogy egy vezető a világban való forgolódása során legyen szerény, legyen türelmes az emberekkel, megértő, tiszta, egyszerű, istenfélő – ma ennek épp az ellenkezőjét tapasztaljuk. Sőt, ezek olyan gondolatok, melyeknek többségét egy mai ember nem is ismeri. Vagy Ravasz László azt fejtegeti „Kérdések kérdése” című írásában, hogy napjaink embere azt hiszi, ha ő egyedül igyekszik a maga életét megélni, és önző módon tesz mindent, annak semmi köze a közösséghez. És ha a közösség erkölcse megromlik, ha a közösséget összetartó erő erodálódik, az egyáltalán nem hat az emberre, az ember majd megvédi magát úgy, ahogy akarja.
Benedek Elek azt mondja ebben a bizonyos testamentumban, hogy aki emberek között él, az éljen is ember módjára. Aki nem érez felelősséget embertársai sorsa iránt, az menjen ki a vadonba, éljen ott. A vadak között ezzel a szemlélettel könnyedén megélhet, de emberek között nem nagyon szabad így tennie. Unokáinak pedig azt üzeni, hogy minden olyan tisztességes küzdelem mellé álljanak oda, ami értéket közvetít.
Wass Albert azt üzeni az ifjúságnak és általában a világban céltalanul bolyongó embernek, hogy minden embernek kell legyen egy feladata ezen a földön, hivatáson belül vagy kívül, különben nem volna miért élnie. Szemben áll ez mindennel, amit ma tapasztalunk: a „carpe diem” szemléletével, a reklámokban naponta olvasható „csak a mának élj”, „ne érdekeljen téged se a múlt, se a jövő”, „éld az életed, ahogy akarod”. Lám, céltalanul bolyongunk ebben a világban, pótszerekkel próbáljuk kitölteni életünket.
Végezetül joggal merül fel a kérdés: kell-e nekünk korszerűnek lenni, vagy megengedjük-e magunknak 2011-ben, hogy korszerűtlenek maradjunk?