2011 reformáció

Részletek

Írta: Kerekes Barnabás

Korszerűtlen gondolatok

A protestáns esték alkalmából Kerekes Barnabással beszélgettünk

Hálaadás: Mit jelent az előadásod a címe, mi volt a célod ezzel?

Az előző években már szinte szokássá vált, hogy a Reformáció napjaiban a magyar reformátusság jeleseiről kért előadást Nagytiszteletű Úr. Volt egy sorozat, melynek során felidéztük Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Lorántffy Zsuzsanna alakját. A magyar reformáció, mint általában a többi nemzeti reformáció, az anyanyelv ügyéért nagyon sokat tett – tavaly ez került terítékre. Idén pedig egy meglehetősen merész gondolatot hoztam elő: érdemes volna összehasonlítani azokat a gondolatokat, amelyeket ma a média a XXI. század eleje emberének üzen: milyen legyen ma egy ember, milyen legyen az értékrendje? Már ha az az. Miféle gondolatokkal élje a napi életét? Összevetettem ezeket „korszerűtlen gondolatokkal” – ezért lett ez az előadás címe. Például Marcus Aurelius római császár tanácsai fiának, milyen legyen egy császár? Milyen legyen egy vezető pozícióban lévő ember? Aztán a fasisztának mondott Wass Albert néhány művéből halásztam elő pár gondolatot. Amiket mond, azt ma nagyon sokan teljesen korszerűtlennek tartják. Hasonlóképpen Ravasz Lászlóhoz, akinek több írásából vettem példákat, összehasonlítva a ma világával. Ugyancsak korszerűtlennek lehet nevezni ma Benedek Eleket, Elek apót. Jártunk annak idején gyülekezeti kiránduláson az ő kúriájában, persze nem csak azóta nagy kedvencem, az volt már korábban is. De akkortájt sikerült hozzájutnom ahhoz a testamentumhoz, amit az unokáinak írt, ebben szintén vannak korszerűtlen gondolatok.

Hálaadás: Melyek azok a korszerűtlen gondolatok, amiket különösen is kiemelnél az előadásból?

Marcus Aurelius például azt üzeni, hogy egy vezető a világban való forgolódása során legyen szerény, legyen türelmes az emberekkel, megértő, tiszta, egyszerű, istenfélő – ma ennek épp az ellenkezőjét tapasztaljuk. Sőt, ezek olyan gondolatok, melyeknek többségét egy mai ember nem is ismeri. Vagy Ravasz László azt fejtegeti „Kérdések kérdése” című írásában, hogy napjaink embere azt hiszi, ha ő egyedül igyekszik a maga életét megélni, és önző módon tesz mindent, annak semmi köze a közösséghez. És ha a közösség erkölcse megromlik, ha a közösséget összetartó erő erodálódik, az egyáltalán nem hat az emberre, az ember majd megvédi magát úgy, ahogy akarja.

Benedek Elek azt mondja ebben a bizonyos testamentumban, hogy aki emberek között él, az éljen is ember módjára. Aki nem érez felelősséget embertársai sorsa iránt, az menjen ki a vadonba, éljen ott. A vadak között ezzel a szemlélettel könnyedén megélhet, de emberek között nem nagyon szabad így tennie. Unokáinak pedig azt üzeni, hogy minden olyan tisztességes küzdelem mellé álljanak oda, ami értéket közvetít.

Wass Albert azt üzeni az ifjúságnak és általában a világban céltalanul bolyongó embernek, hogy minden embernek kell legyen egy feladata ezen a földön, hivatáson belül vagy kívül, különben nem volna miért élnie. Szemben áll ez mindennel, amit ma tapasztalunk: a „carpe diem” szemléletével, a reklámokban naponta olvasható „csak a mának élj”, „ne érdekeljen téged se a múlt, se a jövő”, „éld az életed, ahogy akarod”. Lám, céltalanul bolyongunk ebben a világban, pótszerekkel próbáljuk kitölteni életünket.

Végezetül joggal merül fel a kérdés: kell-e nekünk korszerűnek lenni, vagy megengedjük-e magunknak 2011-ben, hogy korszerűtlenek maradjunk?

Részletek

Írta: Berkesi Anna

reformáció.500

1517. október 31-én Luther Márton kiszögezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára és ezzel kezdetét vette a reformáció, amelynek 2017-ben lesz 500. évfordulója. Az alkalom méltó megünneplésére készül a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Magyarországi Református Egyház. A fenti honlapcímen folyamatosan tájékozódhatnak az ezzel kapcsolatos tervekről, eseményekről.

Luther válogatás 12 kötetben - könyvbemutató

A reformáció kezdetének 500. évfordulójára készülve a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottsága és a Luther Kiadó magyar nyelven az eddigi legteljesebb Luther-válogatást jelenteti meg 12 kötetben.

Az induló (5.) kötet – amely A Bibliafordítás, vigasztalás, imádság címet viseli – bemutatójára 2011. október 28-án került sor a Magyar Tudományos Akadémia székházában.

A tematikus évek listája:

• 2010 – Reformáció és nyilvánosság
• 2011 – Reformáció és szabadság
• 2012 – Reformáció és a nők
• 2013 – Reformáció és tolerancia
• 2014 – Reformáció és kultúra
• 2015 – Reformáció és oktatás
• 2016 – Reformáció és nemzet
• 2017 – Reformáció és ünnep

Részletek

Írta: Boza Kristóf

Október 21-23-án abban a kiváltságos élményben lehetett részem az ifjúsággal, hogy a magyarországi reformáció egyik fellegvárában tölthettük csendeshétvégénket. Több szempontból is maradandó hatást gyakorolt ránk a település és annak környéke.

Vizsoly Észak-Magyarország határszélén fekszik, nem messze Kassától. Ha nem lenne országhatár a járási székhely és agglomerációja között, akkor nem ez lenne Abaúj egyik legelmaradottabb vidéke. Ittlétünk alatt tapasztalatokat szerezhettünk a mélynyomor valóságáról, ahol szó szerint éheznek és fáznak. Mégis van ok a reménységre: a környéken számos olyan lelkipásztor van, aki tesz mindezek ellen, és minden lehetőséget megragad, hogy ne legyen az enyészeté a dicső múlttal rendelkező vidék. Ilyen volt a fiatal szállásadó lelkészünk is, aki csak pár hete költözött be a parókiára (ki se pakolt rendesen), de máris követ dobott az állóvízbe. Száznál is több hittanos, pályázatok írása, idősgondozás beindítása adja tudtunkra, hogy van kiút. Mert nem a fényes egyháztörténeti események tartják meg a vizsolyi közösséget, sem a műemlékekhez szép számban érkező turisták, hanem a Krisztusban való hit, mely cselekvésre sarkall – mint ahogy hallhattuk igehirdetésében Kovács Zsolt Levente lelkipásztornak.

Mi erre a gyönyörű vidékre elsősorban elcsendesedni tértünk (mindemellett segítettünk a ház körüli munkákban). Rohanó fővárosi életünk majdhogynem fölemészti a teljes energia-készletünket, és ez valamennyiünkön látszódott odajövetelkor.

Az imádság volt a hétvégi témánk, melyet elcsendesedéssel kívántunk gyakorolni. Ehhez a közeli hegyekben vezetett kirándulás tökéletes alkalmat adott. Imádságunk, mint dialógus volt az Úrral, míg néma csendben baktattunk a pompás színekkel tarkított erdőben. Magunkban beszélgettünk a Mindenhatóval egymásról, a vidékről, a közeli és távoli jövőről a Lélek által (Róm 8,26). Ebben a pár órában rengeteg Istentől kapott ajándékot fedeztünk fel a természetben, a környezetünkben és egymásban. Ennek esti „tábortüzünknél” való megbeszélése áldott megerősítés volt mindnyájunk számára, amelyet imaközösséggel zártunk.

Az már tényleg csak hab volt a tortán, hogy segíthettünk ebben-abban, hogy a regéci vár romjaiban bővíthettük ismereteinket a helyes viselkedésről, hogy nyomtathattunk a XVI. századi nyomdagép hasonmásával, hogy mély beszélgetést folytathattunk Az utolsó szolgálat című filmről, hogy énekkel és verssel szolgálhattunk a vasárnapi ünnepi istentiszteleten. A humor, a vidám hangulat pedig természetes velejárója volt mindezeknek.

Úgy érzem, hogy ez a csendeshétvége intenzitása ellenére valóban elcsendesedés volt, melyre nagy szükségünk volt. Új ismeretek, lehetőségek, érzések nyíltak meg előttünk, melyeket reméljük, hogy kihasználunk, ahogyan tették mindezeket a reformációt megindítók, a neves és névtelen vizsolyi hithősök, a szabadsághoz ragaszkodó mártírjaink. Dicsőség az élő Istennek!

Részletek

Írta: Lakasz Andrea

Két éve, Münchenből történő hazatelepülésünket követően „kerültünk” egy nagyon kedves ismerős révén a gyülekezetbe. Istennek hála érte mindörökké! Az a szeretetteljes fogadtatás, amelyben azokban a megpróbáltatásokkal teli időkben részünk volt, bizton mondhatom, elkísér bennünket egész életünkben. Köszönjük Berkesi Gábor lelkipásztorunknak és a gyülekezetnek is!

A külföldön töltött évtized aktív társadalmi és gyülekezeti szerepvállalással telt. Németországban kezdtem el írni mindkét nyelven, először egyházi, majd politikai vonalon.

Külföldön egy tőlem teljesen távol álló területre cseppentem, mégpedig az egészségügybe. Egyrészt nemzetközi rákkutatási projektekben segédkeztem, másrészt pénzügyi kontrollinggal foglalkoztam. Itt kerültem még közelebb annak megértéséhez, milyen összefüggések állnak fenn lelkiállapotunk és betegségeink kialakulása között. Eleinte nagyon lehangoló és elkeserítő volt látni a betegségük miatt kiszolgáltatott helyzetbe került betegeket. De a tudat, hogy Isten senkinek nem akar rosszat, és ebből kifolyólag sajnos saját magunknak „köszönhetjük” a sokszor elsöprő erejű, ránk zúduló csapásokat, még inkább alátámasztotta azt a késztetésemet, hogy alaposabban ismerjem meg Istent és fiát, Jézus Krisztust, s a hitem erősödjön.

Kitelepülésünket megelőzően a nemzetközi kapcsolatok terén dolgoztam angol szakfordító és tolmácsként. Jelenleg egy nemzetközi ügyvédi irodában tevékenykedem főállásban, mellette nyelvtanítással és életvezetési támogatással foglalkozom.

Kislányom a konfirmációs csapatot erősíti, lelkesen és örömmel készül a heti alkalmakra.

Fontosnak tartom a folyamatos „épülést” és továbbképzést, hangsúlyozva a Biblia tanításainak megismerését és megértését.

Köszönöm a gyülekezet nekem szentelt figyelmét és a lehetőséget, hogy a Pozsonyi úton oszthatom meg gondolataimat a Testvérekkel!