„Az üdvösség a kegyelem ingyen ajándéka.” Ez a protestánsoknak az a nagy újrafelfedezése, ami reformációt szült. „Nem lehet üdvözülni jócselekedetek nélkül.” Ez a római egyháznak az a részigazsága, aminek egyoldalú túlhangsúlyozása szükségessé tette a reformációt. A két sarkított részigazság dialektikus egysége a teljes evangélium: a kegyelem ingyen ajándéka az üdvösség, de ez akkor valóságos, ha a hála gyümölcseit (jócselekedeteit) érleli a hívő emberben.
Minden sarkított kettős-egy igazsághoz oda kell érteni, mondani ezt az Igét: Isten „Krisztusban egybefoglal mindeneket” (Ef 1,10). A test-lélek embert, az igaz-bűnös embert, a látható-láthatatlan egyházat, a szellem-anyag kettős egy valóságát. A gyilkos feszültségekben vergődő világot is ismét egybeszerkeszti majd az Isten. Ez a mi boldog keresztyén reménységünk.