„Az igaznak emlékezete áldott…” (Példabeszédek 10,7)
Jóleső, sőt felemelő érzés sorolni október ünnepi alkalmait: 6-a, 23-a, 31-e. Kívánkozik a kicsit is érzékeny léleknek elcsendesedni, fejet hajtani, a múlt példáiból erőt gyűjteni. Megállni jelképesen – vagy valóságosan – Aradon az emlékmű előtt, sorolni az ismert neveket, megnyugvással regisztrálni a régi-új tényt: egy nemzet függetlenségi vágyának mily sok gyakorlati támogatója volt a szomszéd népek körében is.
A korábban agyonhallgatott 56-os események ma már nyílt tények, ünnepelhetők. Véres, fekete, mégis oly dicsőséges tizenkét napi hőskölteménye szophoklészi katarzis, megtisztulás. Nevek, események, földrajzi helységek, tájak, arcok, festmények, versek, naplórészletek, filmek kavarognak, vagy csendesednek bennünk. Jó és hasznos ünnepelni.
1517. október 31-én reggel már olvasható volt a wittenbergi templom kapuján a hallatlan merész teológiai doktor Luther Márton 95, gyökeres életviteli változást megfogalmazó tétele. Nem itt és ekkor kezdődött a reformáció – hiszen áldott előfutárok voltak Assisi Szent Ferenc, Vald Péter, Wickliff János, Husz János –, de döntő mérföldkő, hiszen a nem sokkal később föllépő Kálvin életművével együtt üzenet volt, életmentő üzenet a nem hanyatló, hanem lehanyatlott korabeli Európában, az élettelen, szekularizálódott, elvilágiasodott egyháznak. Üzent egy új istenképet: az örökké büntető, bosszúálló Úr helyébe az emberként meghalni is kész, feltámadt és élő, szerető Jézus Krisztust. Üzente az átlagembernek a tisztességet, a becsületes munkáért járó jogos bért. Adott új emberlátást, az ellenség fogalma nagyon átértékelődött. Kézbe adta, szívbe helyezte a nemzeti nyelvre lefordított Bibliát. Alattvalókká nyomorított százezreket emelt fel felelősen gondolkodó polgárokká, igénnyé tette a szellemi képzést, a tanulást, megvalósította a szerethető demokráciát. A reformációt átvevő országok nagy gazdasági, erkölcsi, szellemi fejlődésnek indultak, egyszóval: Európa, az öreg kontinens kapott még ötszáz évet. Szívesen ajánljuk a mai válságokkal küszködő, önazonosságát mindig csak kereső és oly nehezen találó Európának a reformáció régi-új tanításait, gyakorlatát.
Október 6., 23. nemzeti, társadalmi ünnep, 31-e egyházi világünnep. Mindezek kapcsán mennyi-mennyi ismert név, ismeretlen, hősies élet. Legyen minden igaznak, szent ügyeket megalkuvás nélkül a sírig vállalóknak, nevesnek és névtelennek emlékezete áldott, és legyen legfőképpen dicsőség a minket munkáló Istennek, az élet Urának dicsőség örökkön örökké!