2009 reformáció ünnepe
Bemutatkozás helyett…
- Részletek
- Írta: dr. Hunyadi Levente
…elmondom, mi módon is kerültünk ide kedves feleségemmel a Pozsonyi útra. Azt hiszem, hogy egyéves történetünket olvasva sokkal több minden kiderül rólunk, mintha száraz életrajzi adatokkal terhelném az olvasókat.
Talán a legjobb még 2008 februárjáig visszatekinteni a ködös múltba, amikor is püspök úr azzal a kitétellel élt, hogy exmisszus senki sem lehet, azaz diplomaszerzés előtt nem állhatunk szolgálatba. Nyáron Anikó állást keresett, és szóba került a Pozsonyi út. Sajnos az itteni válaszra sokat kellett várni, emiatt a tököliek ajánlatát volt kénytelen elfogadni, ahol hitoktatóként számítottak nejemre, aki ilyen diplomával is rendelkezik. Aztán jött egy telefonhívás a Pozsonyi útról, hogy mégiscsak szükség lenne Anikó itteni szolgálatára. Sajnos későn, mert a tököli lelkész ragaszkodott a már megszerzett hitoktatójához. Tehát a tényállás: Anikó a Csepel-sziget különböző stratégiai helyzetű települései között (Tököl, Halásztelek és Lakihegy) ingázott távolsági busszal, jómagam pedig Budapestre jártam be az egyetemre és szerényen beosztva anyagi tartalékainkat fizettük albérletünk költségeit (lám, mennyi minden hasznos dologra fordítható a nászajándékpénz).
Így éltük volna fel javainkat csendesen, ha jelen sorok írója nem találkozik a Moszkva tér egyik könyvárusánál Berkesi Gábor nagytiszteletű úrral, és érdeklődve meg nem kérdezi, hogy a „mondhatatlan űrt” kitöltötte-e valamely beosztott-, vagy segédlelkész. Mivel nemleges választ kapott, felajánlotta a lelkes ifjúi szolgálatait. Lelkipásztorunk szemében fény csillant, és örömmel vette tudomásul a volt baár-madasos diák segíteni szándékozó törekvéseit. Pár nap elteltével meg is kaptam a kirendelést a szolgálatra. Örömmel tapasztaltuk a gyülekezet nyitottságát és befogadását, valamint a szolgálataim teljesítéséhez nélkülözhetetlen eszközök azonnali rendelkezésemre bocsátását is.
Ebből a pergős pár hónapból számomra kiderült, hogy gondviselő Atyánk művészi módon szőtte életünk fonalát, és gyönyörűen állította össze számunkra, hogy miért úgy történt minden, ahogyan. Számunkra világossá vált, hogy az utolsó pillanatban azért választottunk egy másik albérletet, hogy szabadon költözhessünk el, és ne kelljen egy évet ott maradni, világossá vált továbbá, hogy a püspök úrnak a dolgokhoz való hozzáállása teljesen rugalmas (mégiscsak a lelkészem volt tíz éven át), és hogy nem véletlenül találkoztunk össze a Moszkva téren Berkesi Gábor nagytiszteletű úrral.
Anikó társaságában szerettem volna szolgálni, így hatodévesnek kellett jelentkeznem. Ez azt jelenti, hogy továbbra is diák maradok, de fizetést nem kapok, csak ösztöndíjat. Csakhogy beszélgetve a hatodéves képzésért felelős tanárral, kijelentette, hogy a Pozsonyi úti szolgálatomhoz ő személy szerint nem fog hozzájárulni. Nagytiszteletű úr és a képzést vezető tanárom később „véletlenül” találkoztak a Baár-Madasban, és megbeszélték ügyemet, amely ezután már sínen is volt.
Immáron a Pozsonyi úton szeretetteljes környezetben megkezdve-folytatva a munkát, hálát adunk Urunk vezetéséért. És szerintem csakis ebben a nyugodt miliőben tudott megfoganni gyermekünk, aki azóta is szépen növekszik. Ez a másfél év a mai napig mind arról szólt, hogy valóban „mennyei Atyám akarata nélkül egyetlen hajszál sem eshetik le a fejemről”, sőt azt sem szeretné, ha idő előtt kihullana az összes. Boza Kristóf
Gyermekmisszió
- Részletek
- Írta: Administrator
Legyen az első szó a hála szava.
Hála Istennek, hogy nyáron július 6–11-ig ismét egy jól sikerült táborban lehettünk gyermekek és kisifisek tíz felnőttel együtt – összesen hetvenketten –, ezúttal Zánkán. A hét igei témájául azok a történetek szolgáltak, amelyeket csak János apostol írt meg, Halászhálótól az apokalipszisig címmel. A történetek eljátszásán, korcsoportokban való feldolgozásán kívül az esti áhítatok, éneklések jelentettek komoly lelki élményt mindannyiunknak. Ezen kívül számháború, fürdés a Balatonban, játék, íjazás, szekerezés, kézműveskedés, kirándulás a Kis-Balatonhoz vidámította meg szívünket, s adott maradandó élményt gyermekeknek, kamaszoknak és vezetőknek egyaránt.
Hála legyen Istennek azért is, hogy a nyári pihenés után újra elkezdődhettek a hittanfoglalkozások. Gyülekezetünkben vasárnaponként több korcsoportba várjuk a gyerekeket: óvodások (vezeti: Géresi Anikó segédlelkész), alsósok (vezetem jómagam: Horváth Éva) és felsősök (Boza Kristóf teológiai hallgató) csoportjába. Régi tervünk vált valóra azzal, hogy a legkisebb gyermekek számára kialakításra került egy helyiség (Babaszoba).
Új babaszoba gyülekezetünkben
- Részletek
- Írta: Administrator
Pár hete elkészült új, kisgyermekek számára kialakított termünk. Közvetlenül a templom mellett működő óvodások és elsősök szobáját bővítettük ki a legkisebbek számára.
A kicsinyeket és szüleiket egy újonnan felszerelt, szép helyiség várja pelenkázóval, kisággyal, játszószőnyeggel, kisasztalokkal és székekkel, fotellel berendezve. Minden héten tartunk gyermekmegőrzést, de természetesen a szülők is bent maradhatnak. Az ajtón kitett íven lehet gyerekvigyázásra jelentkezni. A felnőttek számára jó hír, hogy az istentiszteletet élőben követhetik televízión keresztül, így ők is részesei lehetnek az alkalomnak.
Mivel a külső körülmények már adottak, így jövőbeni terveink közt szerepel egy baba-mama kör beindítása is. Várjuk a kedves érdeklődőket!
Reméljük, az új szoba elnyeri kicsik és nagyok tetszését is!
Berkesi Anna
Ifihétvége Pilismaróton
- Részletek
- Írta: dr. Hunyadi Levente
Október 23–25.
A gyülekezet főiskolás, egyetemista korú fiataljaiból verbuválódott kis csapat alkotja a középifit.
Hetente egyszer, péntek esténként tartjuk alkalmunkat, ahol különböző témákról gondolkodunk közösen, az Ige fényében. Egy ilyen alkalommal esett szó a diakóniáról, melynek hatására elhatároztuk, hogy nyári táborunkban a gyakorlatban is kipróbáljuk kereszténységünket. Helyszínként Kárpátalját választottuk, ahol a mezővári református gyülekezet templomkerítését festettük újra, illetve egy ifis klubhelyiséget meszeltünk ki nagy kitartással és közös összefogással.
Hazatérve sem lankadt a lelkesedés: a nagy lendülettől vezérelve kigazoltuk a templomunkat övező buxusbokrokat.
Később pedig eldöntöttük, hogy egy őszi ifihétvége alkalmával református egyházunk Dunaalmási Szeretetotthonába látogatunk el segédkezni.
A terv meg is valósulhatott, így október 23-án két kocsival elindultunk a pilismaróti teológusházba, ahol a szállásunk volt. Első nap nagyot kirándultunk a Rám-szakadékban és környékén, majd este egy elgondoltató film megnézésével és megbeszélésével, illetve az ’56-os hősökről való megemlékezéssel zártuk a napot.
A szombatot a Dunaalmási Szeretetotthonban töltöttük: ki a gondozottakkal beszélgetett, ki pedig az otthonban takarított, illetve a kertben tereprendezést végzett hatalmas lelkesedéssel. A nap végén a jóleső fáradsággal együtt örömmel összegeztük közösen a tűz mellett tartott áhítaton, hogy milyen jó azt látni, hogy nem hiábavaló az Úrért végzett szolgálat.
Végül vasárnap a pilismaróti református gyülekezetben kis műsorral szolgálhattunk az istentiszteleten, majd megnéztük az újonnan felépített gyülekezeti házában rendezett képzőművészeti kiállítást. Kedves meglepetésként kiderült, hogy az ottani lelkész, Kis Péter felesége, Nagy Katalin a Pozsonyi úton volt segédlelkész.
A tartalmas hétvégéért Istennek adunk hálát.
Pálóczy Emese
Rákoshegyen vendégszerepelt a Hálaadás kórus
- Részletek
- Írta: dr. Hunyadi Levente
Gyülekezetünk Hálaadás kórusa október 18-án, rákoshegyi testvéreink hívására a vasárnapi istentiszteleten szolgált. A kedves hangulatú imaház teljesen megtelt, valóban szívélyes fogadtatásban volt részünk. Kórusunk többek között Vass Lajos 46. zsoltárát és Schütz Máté passiójának zárókórusát énekelte. Műsorunk talán legszebb pillanata mégis Kodály 121. zsoltára volt („Szemem a bércekre vetem…”). Házigazdánk, Hornyák Julianna lelkész ezután igehirdetésében Pál apostol „Mindenkor örüljetek!” felszólításáról beszélt, s adott reménységes útmutatást a mai ember néha örömtelen hétköznapjaihoz.
Ez a szép délelőtt azonban számunkra nagyon is „örömös” alkalom volt: köszönjük a vendéglátást, Kárpátiné Berkesi Boglárkának pedig a felkészítést és vezetést!
Mátyás Imre